2017. november 29., szerda

Kupabúcsú felemelt fejjel és a mez

Akik olvassák a blogom tudják,hogy kicsit kedvenc focicsapatunk útját is figyelemmel kísérjük és ha már ez túranapló,hát létrehoztuk a meccstúrákat is,hiszen el-el járkálunk időnként az idegenbeli meccsekre is.Ám ebbe a körbe tartoznak a valamilyen okból emlékezetes hazai meccsek is.Ugyen nem rég foglaltam össze a magunk mögött hagyott szezont melynek végén az első helyen kötöttünk ki.Ám hátra volt még egy fontos meccs a Magyar kupa találkozó az NB I.-es Balmazújváros ellen.Ráadásul ennek a meccsnek a végére ígérték,hogy kapunk valamit....

Zajlik a meccs (fotó:Dunaújváros online)
Ugye a kupában az elöző körben a szintén NB I.-es Vasast vertük ki,azóta nagyon ment a szekér,hiszen minden meccset megnyertük úgy,hogy közben mindössze egy gólt kaptunk.
Következett hát a Balmazújváros elleni meccs.A szokottnál mintha kicsit többen jöttek volna ki a mérközésre a nagyon hideg ellenére is.Na és ahogy haladt előre a meccs úgy a hangulat is olyan lett amilyen már nagyon rég nem volt... Sajnos a mérközés elején kaptunk egy gólt.Ezt követően hajtottunk becsülettel,de a félidő végéig egyenliteni nem sikerült.
A második félidőben alaposan rákapcsolt csapatunk a Dunaújváros ám a játékvezető sem velünk volt...rendre az ellenfelet segítette.Az egyik ellentámadásnál kiállították az egyik védőnket...mondhatni reménytelen helyzetbe kerültünk ezzel.
Ám ezt csak mi gondoltuk így,a csapat szerencsére nem.

Becsülettel küzd a piros mezes hazai csapat (fotó:Dunaújváros online)
Tíz emberrel is odaszögeztük az ellenfelet saját kapuja elé.Egészen elképesztő iramot dikdált a hazai csapat.Hosszú-hosszú idő után a közönség is abszolúlt a csapat mellé állt végre.Elképesztő biztatás támogatta a hazai csapatot,rég volt már ilyen hangulat...a bíró továbbra is ellenünk fújt....Aztán a közönség alapos támogatását élvező hazai csapat egyel kevesebb emberrel a mérközés vége elött tíz perccel egyenlített!Óriási gólöröm volt a lelátón mi is tomboltunk úgy ahogy már rég nem...Elképesztően jó mérközés volt tele izgalommal.Lejárt a rendes játékidő a mérközés 1-1 -es döntetlennel zárult.Azaz,hogy nem zárult,hisz kupameccs lévén döntetlen ugye nem lehet.Következett a 2x15 perces hosszabítás.Várható volt,hogy elöbb-utóbb elfárad a hazai csapat az álltala diktált gyilkos tempótól és az emberhátránytól.Az első 15 percben még álltuk a sarat,azt a másodikban már kiütközött az ellenfél nagyobb rutinja.Így nem kicsi játékvezetői segitséggel 3-1 arányban megnyerték a mérközést.Nekünk azonban semmi szégyenkezni valónk nem volt.Hatalmasat küzdve nem csak az ellenfél,de a bíró ellen is elvesztettük ugyan a csatát,de így ki lehet kapni.Amikor a szívedet lelkedet kiteszed a sikerért...a vereség is megbocsájtható.Felemelt fejjel jöhetett le a pályáról a hazai csapat amit a közönség a vereség ellenére meg is tapsolt.

A meccs után pedig a csapatkapitány (Csehi Tamás)  beinvitált minket a hazai csapat öltözőjébe ahol megkaptuk a mezeket.Megköszöntük persze és a vereség ellenére gratuláltunk a fiúknak az őszi teljesitményért.A mez története pedig a következő:

Csehi Tamás csapatkapitány átadja a mezt,a csapat a háttérben tapsol...
Mivel már egy ideje járunk meccsekre (én egészen pontosan már 40 éve...47 vagyok amúgy)  szert tettünk némi ismertségre.Ott abban a szektorban ahol mi ülünk szinte kialakult a közelünkben ülökkel egy nagy család.Itt tettünk szert egy jó haverságra is,mit ad isten éppen az egyik játékos szüleivel.A sok meccs és az eltelt idők alatt egyre jobb viszonyba kerültünk velük.Mint kiderült a család hölgy tagja lett figyelmes ránk,egyre szembetünő lett neki(k),hogy minden meccsre kijárunk,sőt az is,hogy olykor idegenbe is.Ők meg jó viszonyba voltak ugye a játékosokkal,hisz az ő fiúk is a csapat egyik játékosa.
Így leszervezték a csapatkapitánnyal a dolgot aki készséggel belement,így jött tehát létre a dolog.

Gergő már otthon virit a nem semmi ereklyében...
Hozzáteszem a csapatkapitány is és a csapat többi játékosa is,rendkivül közvetlen minden sztáralürt nélkülöző kedves fickók.Nagyon kedvesek voltak,tényleg igazán és persze a haver meg a felesége is akik leszervezték ezt.Hát azthiszem az ilyen pillantatokért érdemes élni...Mondják semmi sem történik véletlen...hogy mi annak idején ezt a szektort választottuk,hogy azok ültek ott hétről hétre akik...
Azthiszem soha nem fogok másnak drukkolni mint a Dunaújváros!
Hívják akárhogy : Kohász,Dunaferr vagy Pase...

Egy hátulról is.Ja és persze én is kaptam egy mezt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése